1859. június 24-én az észak-itáliai kisváros, Solferino melletti csatamezőt csaknem félszázezer halott és sebesült borította. A több mint fél napig zajló ütközet az egységes olasz nemzetállam megteremtésének véres mérföldköve volt. A szárd, piemonti és francia egyesült hadak „fényes győzelmet” arattak a Ferenc József vezette osztrák hadsereg fölött.
Az éppen arra utazó, genfi illetékességű Jean Henri Dunant mélyen megrendült látván, hogyan halnak meg a sebesültek százai a környék lakosságának áldozatos, de a szakszerűség hiányában nem mindig eredményes életmentő tevékenysége ellenére.
Dunant, miután visszatért Svájcba, hozzálátott a később Nemzetközi Vöröskereszt (muzulmán országokban Vörös Félhold) néven ismertté vált karitatív szervezet kiépítéséhez. A semleges státuszú, önkéntesekből álló segélyszervezet 1863-ban Genfben kezdte meg a napjainkban már az egész világra kiterjedő működését.
A hadi események során megsebesült katonákkal való bánásmódot szabályozó első nemzetközi genfi egyezményt 1864-ben kötötték meg (nem tévesztendő össze a hadifoglyokra vonatkozó 1929. évi megállapodással).
A genfi egyezményhez csatlakozott az Osztrák–Magyar Monarchia is. A magyarok ragaszkodtak hozzá, hogy önállóan alakíthassák és építhessék ki az országban a vöröskeresztes egészségügyi szolgálatot. 130 éve, 1881-ben, Esztergomban tették le a hazai vöröskeresztes mozgalom alapkövét. Az emberbarát szervezet tevékenységét jelentős mértékben támogatták az akkor már virágkorukat élő nőegyletek.
Békés vármegyében 1889-től kezdték meg működésüket a megyei és a helyi egyesületek. Az első fiókegyletek Gyulán, Békésen, Békéscsabán, Békéssámsonban, Kígyóson, Mezőberényben és Szarvason alakultak. A megyei és a gyulai szervezetek megalakításában Göndöcs Benedek apátplébános szerzett elévülhetetlen érdemeket.
A Vöröskereszt Egylet Gyulai Fiókjának kezdeti ügybuzgó tevékenysége a megalakulást követő „boldog békeidők” éveiben lassanként alábbhagyott. Újjászületésére az első világháború adott szomorú lehetőséget. A humanitárius mozgalom élénkítését 1914-ben miniszteri és főispáni rendelkezések sora is segítette.
A gróf Almásy Dénesné elnöklete alatt működő gyulai szervezet kivette részét a háború hadi és polgári áldozatainak támogatásából. Kiemelkedő példáját nyújtotta az áldozatos adományozásnak Czinczár Adolf gyulai nagykereskedő, aki 150 ágyas hadikórházat állított fel saját költségén a világháború sebesültjeinek.
Henri Dunant 1901-ben megkapta az első Nobel-békedíjat. Születésnapja, május 8. a vöröskereszt világnapja. A szervezet jelszava, „inter arma caritas” (könyörületesség a fegyverek között), sajnálatos módon igencsak aktuális a 21. században is.
Forrás: Gyulai Hírlap – K. Cseh Edit írása
